Június - 2017
H K S C P S V
  01 02 03 04
05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
27 28 29 30  

Hogyan hivatkozzunk? - Hivatkozások elvárt kezelése a gazdasági felsőoktatásban

A poszt szerzője: Csordás Tamás (egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Marketing és Média Intézet)

Utolsó módosítás: 2017.02.08.

Számos szakdolgozatnál, főleg a BA/MA elkülönítés megjelenése óta észrevehető, hogy a hallgatók sokszor hiányosan, esetenként hanyagul bánnak a dolgozat alapján képező források megjelölésével. Oktatóként, szakdolgozati konzulensként ennek jelentőségét nem győzzük hangsúlyozni, hiszen a forrásokra való hivatkozás képessége is számot ad a hallgató rendezettségéről, következetességéről, összességében pedig a hivatkozások minősége nagyban hozzájárul egy dolgozat hitelességének megalapozásához. E kompetencia elsajátításában próbál segíteni minden lelkes érdeklődő számára a következő poszt.



Tartalom



Bevezetés: alaptételek

Az első alaptétel, hogy minden, a dolgozat megírásakor felhasznált forrást, nem saját ihletésű gondolatot le kell hivatkozni, mind szövegközben (egy rövid hivatkozás formájában), mind ezt követően, a forrásjegyzékben (teljes hivatkozásként).

Nem szabad hivatkozni a következőkre:

  • általánosságban: bármilyen megbízhatatlan, kétes, vagy nem azonosítható forrásból származó információra, információfoszlányra
  • bármilyen előadáson elhangzottakra, ha annak nincs írott, visszakereshető formája
  • online fórumokon, blogokon írtakra (blogok esetében kivételt képez(het)nek a szakmai, közismert, szaktekintélynek örvendő bloggerek által írt bejegyzések)
  • újrafelhasznált statisztika (ahol már az eredeti forrásban is az „egy kutatás szerint…” formula szerepel) – különösen akkor, ha már a forrásunk sem hivatkozza le az általa említett kutatást!
  • előadásvázlat, -diasor (egy másik egyetem interneten talált ppt/pdf előadásdiáira, diamegosztó portálon talált bemutatóra [pl. slideshare, dropbox], de saját egyetem/kurzus diáira sem!)
  • Wikipédia: kiindulási pontnak ideális, ugyanakkor hivatkozásként nem mutat jól egy szakdolgozatban, oktatóként/bírálóként nem fogadjuk el hiteles forrásnak.

Minden más esetben a hivatkozásokat egy következetes rendszerben, szisztematikus módon kezeljük (pl. online/offline ugyanazon alapelvek szerint hivatkozva, nem elkülönítve) és a lehető legpontosabban próbáljuk meg lehivatkozni. A hivatkozások célja a visszakereshetőség. Miért fontos ez?

  1. az olvasó érdeklődését felkeltő ötletben, kutatási eredményben, stb. lehetőséget biztosít az olvasónak a további elmélyüléshez.

  2.  nem egyértelmű vagy vitatható kijelentéshez alátámasztásként szolgál



A szakdolgozatban előforduló hivatkozások legfontosabb követelménye a következetesség. A Corvinus Egyetem Tanulmányi és vizsgaszabályzata (ld. Gazdákodástudományi Karra vonatkozó külön rendelkezések / A szakdolgozattal (diplomamunkával) szemben támasztott tartalmi és formai követelmények) a harvardi követelményeket várja el, a Marketing és Média Intézet kollégái a gyakorlatban leginkább az ettől valamelyest eltérő APA-rendszerű hivatkozásokat részesítik előnyben. Mindegyik hivatkozásrendszer pontos formai követelményeiről bőséges információ található az interneten. A lenti tájékoztató egy bevezető a pontos hivatkozás logikájának elsajátításához, és az APA-rendszer egy egyszerűsített változatát mutatja be.



Hivatkozások kezelése szövegközben

Hogy a szövegközben ne legyen zavaró a teljes hivatkozás feltüntetése, ott csak annak a forrásjegyzékben való elhelyezkedésére utalunk. A cél tehát, hogy ez az utalás rövid, mégis egyértelmű, a forrásjegyzékben azonnal azonosítható legyen – ezért használjuk a „(szerző családneve, év)” formátumot.

  • átvett gondolat, eredmény: Átvett gondolatnál a forrásból kiemelünk egy gondolatot, melyet körülírva, átfogalmazva (lehetőleg saját kontextusában, jelentéstartalmát megtartva) használunk fel saját mondanivalónk alátámasztására. Hivatkozás: az adott gondolatkört lezáró mondat végén, zárójelben: (szerző családnév, év).

  • pontos idézet: maximum egy bekezdés, de ha két sornál több az átvétel, már nem mutat jól a dolgozatban. Szó szerinti idézet idézőjel nélkül nem elfogadható. A pontos átvételre való hivatkozás idézőjelben történik, pontos oldalszám megjelölésével, az idézet végén közvetlenül zárójelben: (szerző családnév, év:oldalszám).

Akkor, ha egy szerzőtől, ugyanabból az évből több művet is felhasználunk, úgy az egyértelműség kedvéért az év után egy betűjelet is teszünk (mind szövegközben, mind a forrásjegyzékben). Pl.: (Index.hu, 2012a) és (Index.hu, 2012b). Ha az idézett műnek három, vagy annál több szerzője van, a helytakarékosság végett szövegközben csak az első szerző családnevére hivatkozunk, kiegészítve azt az „et al.” (vagy „és tsai.”, vagy „és szerzőtársai”) jelöléssel (pl. [Bauer – Berács – Kenesei, 2008] helyett [Bauer et al., 2008]) . Az hivatkozásjegyzékben természetesen továbbra is az összes szerzőt fel kell tüntetni.



Hivatkozások kezelése hivatkozásjegyzékben

A hivatkozásjegyzékben a hivatkozások (egyik) általános formátuma:

  • Szerző családnév, Szerző keresztnév kezdőbetűje (év). Cím. Egyéb információk.

 

Egyéb információk lehetnek:

  • könyv esetében: város: kiadó neve
    pl.: Bauer A. – Berács J. (2006). Marketing. Budapest: Aula),
  • újságcikk, szakcikk: kiadvány neve, évfolyam (szám) oldalak
    pl.: Lengyel B. (2008). Oszd meg és uralkodj – Videomegosztók a reklámszakma szolgálatában. Magyar Reklám, 5(3) 38-41.
  • internetes hivatkozás: portál hivatalos neve, publikálás pontos dátuma, pontos hivatkozás, letöltés dátuma
    pl.: Index.hu (2008). Egyetlen klikk döntötte be majdnem a United Airlines-t. Index.hu, 2008.09.12., URL: http://index.hu/gazdasag/vilag/unari080912/, Letöltés ideje: 2008.09.12.,
  • minden más esetben: a beazonosíthatósághoz a lehető legpontosabb forrásmegjelölés.

Ha nem ismert a szerző neve (pl. online cikk, nyomtatott lapban mínuszos hír, esetleg blog, ahol csak nicknév látható, stb.): a legegyszerűbb megismételni  a forrás orgánum (lap, portál, blog) (rövid) nevét. (Ez tehát nem jelenti azt, hogy ha a szerző helyére az újság nevét írjuk, hogy az újság nevét a következetesség jegyében ne kéne feltüntetni az annak eredetileg szánt helyen
pl.: Index.hu (2008). Cikk címe. Index.hu, cikk publikálásának pontos dátuma, link, letöltés ideje: dátum.

Dőlt betűvel jelezzük a forrás fő információhordozóját. Könyvnél ez maga a cím, újságcikkek, tudományos folyóiratokban megjelent cikkek esetében ez a kiadvány neve (ld. korábban hivatkozott példák).

Az online hivatkozást ugyanúgy kell kezelni, mint a nyomtatottat. Nem kell elkülöníteni, külön kiemelni, de főleg nem szabad teljesen eltérő módon kezelni. Online források: csak megbízható, visszakereshető, pontos hivatkozások elfogadhatók. Az általános hivatkozás (pl. „Forrás: www.ksh.hu”) nem helyes.
A forrásjegyzékben mellékelt linknek mindig a forrás közvetlen elérhetőségét (pontos link) kell mutatnia. Ezért fontos a letöltés dátumát is megjelölni: ha a későbbi visszakereséskor már nem létezne az adott link (interneten megesik), az ártatlanság vélelme a rá hivatkozót illeti meg, hogy amikor írta a dolgozatot, a forrás dokumentum még elérhető volt.

A témában nem releváns, hozzáadott értéket nem képviselő, felesleges forrásokat (pl. Google Images-ben fellelt illusztrációk) nem illik sem használni, végképp pedig a forrásjegyzékben feltüntetni. Minden ilyen potenciális forrás esetében, ha mégis fel szeretnénk tüntetni a forrást, tegyük azt kizárólag szövegközben, lábjegyzet formájában.



Táblázatok, ábrák

Külső forrásból származó illusztráló táblázatot, grafikont, egyéb ábrát magyarra lefordítva (ha külföldi a forrás), a szakdolgozat szín- és formavilágához illeszkedve újraformázva (és ha kell, újraszerkesztve) kell és szabad beilleszteni. Fontos továbbá, hogy szövegközben a táblázatoknak, ábráknak, képeknek is legyen sorszáma, címe  és megjelölt forrása.

  • A cím olyan saját, beszélő cím, ami a dolgozat kontextusába helyezi az adott ábrát/táblázatot. A címnek szöveg formátumban, a számozással együtt kell szerepelnie, a kép formátumban ’hagyott’ cím nem elfogadható.
  • Még saját szerkesztés esetén is! Ez esetben a jelölés a következőképpen történik: „Forrás: saját szerkesztés”. Egyéb esetben a forrásmegjelölés ugyanúgy történik, mint a szövegközi hivatkozások esetében, hivakozásjegyzékben is ugyanúgy kell rá hivatkozni!).

Az ábrák, táblázatok önmagukban értéktelenek: a szövegközben aktuálisan tárgyalt témát támasztják alá, erősítik meg, ezért hivatkozni kell rájuk szövegközben, fel kell őket használni az érvelésben, kommentálni, elemezni kell őket (pl. „Ahogy a 2. táblázatban látható…”, vagy „A magyar mobilinternet-penetráció az elmúlt 10 évben exponenciálisan nőtt [ld. 2. ábra], ami előrevetíti, hogy…”).



Statisztikai adatokat szolgáltató szervezetek esete

A forrásjegyzékben törekedni kell a hivatkozott statisztikai adatok elérhetőségének lehető legpontosabb feltüntetésére (így pl. a www.mrsz.hu, vagy www.ksh.hu hivatkozások önmagukban nem elfogadhatóak).

A szervezetek nevét szövegközben érdemes rövidítve használni (pl. [KSH, 2012]). A forrásjegyzékben először a rövidítést kell feltüntetni (ahogy szövegközben utaltunk rá), majd a kevésbé közérthető szervezetek rövidítése mellé a teljes nevét is kiírni. Például: 

  • KSH [Központi Statisztikai Hivatal] (2012). 2 millió felett a mobilinternet-előfizetések száma, Távközlés, internet, 2011. IV. negyedév. KSH, 2012.03.07., URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/tav/tav21112.pdf, Letöltés ideje: 2012.04.01.



Kettős hivatkozások esete

Hivatkozásjegyzékben csak azt a forrást kell (és szabad) megjelölni, ahonnan az információ számunkra származik. Amikor egy olyan szerzőre hivatkozunk, akit a mi közvetlen forrásunk is hivatkozásként említ, de nem lelhető fel az eredeti mű, kettős hivatkozást használhatunk. A szabály szerint ebben az esetben az eredeti szerző alkotását nem hivatkozhatjuk a forrásjegyzékben (hiszen az nem a mi forrásunk), hanem azt a publikációt, ahonnan ezt az alkotást hivatkozzuk. Szövegközben ugyanakkor feladatunk, hogy jelöljük, hogy a mi eredeti forrásunk is átvette a gondolatot.

A kettős hivatkozást lehetőség szerint kerüljük, a közvetlen forrásból való hivatkozás minden esetben tanácsosabb. Olyan esetben, ahol ez nem megoldható (pl. magyar szerző hivatkozik egy nagy külföldi szaktekintélyre, akinek a publikációja nem elérhető számunkra), úgy szövegközben mindkét forrást meg kell jelölni (eredeti szerző családneve, évszám in/idézi hivatkozott szerző, évszám:oldalszám). Például:

  • (Aaker – Carman, 1982 in Bauer – Berács, 2006: 457)

    (Aaker – Carman, 1982 idézi Bauer – Berács, 2006: 457)

    (Ebből a stövegközi jelölésből kiderül, hogy az idézett fogalom az Aaker – Carman szerzőpárostól származik, amit Bauer és Berács átvettek [és hivatkoztak], és amivel mi is az ő tolmácsolásokban találkoztunk. Emiatt a mi forrásjegyzékünkben kizárólag a Bauer – Berács mű fog megjelenni.)



Hivatkozás tanulmánykötetből, többszerzős kötetből

Ebben az esetben a hivatkozó felelőssége, hogy minél pontosabban hivatkozza le az általa idézett forrást. Ezekben a kötetekben általában minden fejezet más-más szerzőtől származik, a könyv borítójára pedig a szerkesztő(k) neve(i) van(nak) feltüntetve. Ilyenkor hivatkozásjegyzékben az idézett fejezet szerzőjét, mint elsődleges információt, a tanulmánykötet kiadási évét, a fejezet címét, azt követően pedig a tanulmánykötettel kapcsolatos információkat (amit az „In” szó előz meg, valamint a könyv szerkesztőinek neve mögött a (szerk.) vagy külföldi forrásoknál az (ed.), vagy (eds.) jelöléseket), valamint a hivatkozott tanulmány ebben elfoglalt helyét (azaz oldalszámait) is fel kell tüntetni. Például:

  • Bokor A. (2002). Tudásmenedzsment. In Zoltayné Paprika Z. (szerk.). Döntéselmélet. Budapest: Aula, 213-254.

    Bár a tankönyv borítóján itt kizárólag a szerkesztő neve szerepel, a szemfüles olvasó észreveheti, hogy a fejezet elején, a tartalomjegyzékben és a könyv nyitólapjain is szerepelnek az egyes fejezetek szerzői. Így tehát nem elég (és nem is helyes), ha szövegközben a szerkesztő nevével hivatkozzuk le a forrásunkat. Szövegközben tehát az általunk hivatkozott fejezet szerzőjét és a kötet évszámát kell feltüntetni, ami itt:
    (Bokor, 2002)



Ha nincs dátum

Ritkán, de előfordul, hogy az általunk hivatkozni kívánt forrásnál nincs feltüntetve dátum (és mindemellett bizonyosak vagyunk abban, hogy a forrás megbízható, és képvisel akkora hozzáadott értéket, hogy egy ilyen fontos információhiány mellett is le szeretnénk hivatkozni). A formai következetesség miatt ilyenkor is szükséges az évszám (azaz annak hiányának) megjelölése, amit az „n.d.” (nincs dátum / no date), „é.n.” (év nélkül), vagy „n.a.” (nincs adat / not applicable) rövidítések egyikével tehetünk meg, mind szövegközben, mind hivatkozásjegyzékben. Például:

  • Médiapédia (n.d.). Interaktivitás. Médiapédia, URL: http://mediapedia.hu/interaktivitas, Letöltés ideje: 2012.07.12.

    Ugyanez szövegközben: (Médiapédia, n.d.)



Példa a hivatkozások elvárható kezelésére

A következő rövid szövegen kersztül próbáljuk bemutatni a fent említett főbb gondolatok alkalmazását. A szövegben egyaránt szerepel év nélküli forrás, kettős hivatkozás, internetes és hagyományos, papíralapú forrás is, valamint intézményi szerző, ismeretlen identitású szerző, pontos hivatkozás oldalszám-megjelöléssel. A példa tartalmaz továbbá egy táblázatot is, a szükséges információtartalommal (számozás, cím, forrásmegjelölés, szövegközi hivatkozás).

  • Az internet 2008-ban a hírfogyasztás második forrásává lépett elő a televízió mögött az Egyesült Államokban (PEJ, 2009). Jó példa az internetes (dez)információ futótűzként való terjedésére az, ami az USA-ban történt 2008. szept. 9-én. A United Airlines részvényei 76%-ot estek 15 perc alatt egy keresőhiba miatt, amikor az egyik lap legolvasottabb cikkei közé került a társaság csődvédelméről szóló (eredetileg 2002-es) hír, melyet friss pénzügyi hírei között lehivatkozott a befolyásos Bloomberg is (Index.hu, 2008a). A digitális média előnye ugyanakkor, hogy rendelkezésre áll a hozzászólás, a párbeszéd és általánosságban az interaktivitás (azaz, ahol „a befogadó azonnal reagálhat a közlő üzenetére.” [Médiapédia, n.d.]) lehetősége (Bauer–Berács, 2006), „ezzel felbecsülhetetlen értékű ingyenes visszajelzést adva” (Lengyel, 2008:39) nem csak a készítőknek, de például a tájékozódni kívánó közönségnek. Az internet mint hírforrás látható veszélyei ellenére a főként internetről tájékozódó népesség szerint egy megbízható információforrásról van szó (Index.hu, 2008b), még ha továbbra is többen vélik úgy, hogy a hagyományos tömegmédiumok a legmegbízhatóbb információforrások (1. táblázat).

    1. Táblázat. A legmegbízhatóbbnak ítélt hírforrás az észak-amerikai internetfelhasználók szerint (2012 július)

    TV

    sajtó

    rádió

    internetes hírportálok

    közösségi médiában megjelenő hírek

    össz.

    45,2 %

    20,4 %

    17,7 %

    12,5 %

    4,1 %

    100 %

    Forrás: Emarketer (2012 in Wolford, 2012)

Ugyanez hivatkozásjegyzékben:



Utolsó frissítés: 2017.02.25.